Javába tapostuk a 2. osztályt mikor az egyik osztálytársam aki későbbiekben a társam is lesz, felajánlotta hogy elhív maszekolni amit a bátyja intézett. Nagyon érdekelt a dolog mert ez volt az első lépés a cél felé (spoiler) majdnem a végéhez is. Egy panel lakás 5. szinti lakását kellett teljesen újrahúzni és új áramköröket kialakítani. Ekkor már aránylag nagy tapasztalattal rendelkeztem a sok külső gyakorlatnak köszönhetően így átláttam az előttünk álló feladatot. Kolega nem tanult olyan gyorsan így kis segítségre szorult, de összességében jó csapatot alkottunk. Első 3 nap nagyon sokat haladtunk ahoz képest, hogy 3 hetünk volt a munka elvégeztére. Magunk főnökei voltunk szóval ha kávé idő volt akkor kávé idő volt. Nyilván ez ez azzal járt hogy nekünk kellett beosztanunk a rendelkezésre álló időt. Szépen telt az idő haladtunk a melóval egyre trógerebbek lettünk ahogy azt láttuk milyen gyorsan haladtunk, és itt jött az első hiba... Erős anyag hiányban szenvedtünk kolega testvére jóvoltából. Tudni kell azt, hogy mivel ő intézte a maszekot a pénz is nála volt, ennek köszönhetően sokszor nem volt mivel dolgozni ha ő éppen nem ért rá. Több nap telt el úgy, hogy alig haladtunk valamit. Telt az idő ugyan a ház nagy része kész volt mégis szorult a hurok a nyakunk körül mert egyre elégedetlenebb volt az ügyfél.
Egyre több hibát vétettünk amivel sok idő ment el, arról nem is beszélve, hogy a horony marónk feldobta a pacskert. Apám külföldön dolgozik svájci frankos hitel miatt így keveset látom, emiatt az utolsó 2 nap és az átadáson nem vettem részt egyszerűen fontosabb volt a család, amellett, hogy én csak a 3. ember voltam ott aki igazából csak dolgozni volt, így nem is éreztem szükségét, hogy megjelenjek az átadáson. Most már máshogy gondolom az én munkám is benne volt ott kellett volna lennem elvégre az én felelősségem is volt. Utolsó 2 napban roham tempóba nyomták a srácok stresszben és aggodalomban, hogy nem készül el időben. Hát nem is készült el ami csak plusz kellemetlenséget okozott a tulaj részéről.a
Elkészült... a pénzt megkaptuk....  remek tanulópénz volt arról, hogy milyen felelőtlenek vagyunk és mennyit kell még tanulnunk ahoz, hogy a céljainkat elérjük és tudtuk, hogy ennél sokkal többre lesz szükség.

Mint azt írtam legutóbb a puszta szerencsének köszönhettem azt, hogy megtaláltam a hivatásom. Ezt szó szerint kell érteni ugyanis fémiparban kezdtem gépi forgácsolóként, de biztos tudjátok van azaz érzés mikor rájöttök, hogy valamihez nagyon nincs érzéketek. Na igen. Hajszálpontoson reszelgetni azt a vackot nem buli főleg nem ha nincs hozzá kézügyességed. Felmerülhet a kérdés, hogy hogy lehet az , hogy valakinek nincs érzéke a reszeléshez fűrészeléshez?! Máig nem tudom lehet a kamaszkori trógerság vagy csak szimplán ez is olyan mint a festés egyeseknek művészet másoknak ,,khm" (nekem) pedig összemázolt valami. Szakmát akartam váltani eleve rossz döntéseket hoztam eleve úgy akartam elmenni erre a szakra, hogy ez jól keres mindent megadhatok majd a családomnak. Na nem remélem valaki ezt olvassa és tanul belőle, sose csinálj valamit úgy, hogy azt se tudod mi az. Irónikus ugyan, de a villanyozást is így találtam meg haverok által, hogy ez majd jó lesz. Adta isten jó lett.. 
Persze a villanyszerelés előtt pontosítva a tanulmányt, volt egy kis hiba mégpedig a családi nyomás mivel nem igazán akartak engedni szakmát váltani. Lógtam. Keményen. Kb fél évet lógtam el a suliból azt hihetnétek, hogy haveroztam vagy haza mentem, de nem. Mászkáltam a városba órákon keresztül mivel ilyenkor még mindenki suliba volt otthon meg mindig volt valaki, de év végén sikerült kiszenvedni a szakma váltást nyilván ehez sokat tett hozzá, hogy nem igazán voltam osztályozható. 
Tanulsága van a sztorinak, ha valaki, bárki úgy érzi hogy nem találta meg az igazi hivatását akkor keressen tovább. Ezt pár sorba foglaltam erősen nagy vonalakban de ez 1 év leforgása volt sok gondal mind a családomnak mind nekem és mind az iskolámnak. 
Fontos a papír, de semmivel sem leszel előrébb, ha végig csinálsz 3 évet a semmiért mert sosem fogsz benne dolgozni, minthogy inkább keresgetnél egy kicsit és jobban utána járnál a dolgoknak. Én magam 2 év vesztes vagyok, máig nem éreztem ennek fájdalmát a saját életemben, leszámítva azokat az eseteket amikor mások nem így gondolják.

Sziasztok!
Balázs vagyok 21 éves. Már jó ideje foglalkoztat az anyagi függetlenség, de szégyen szemre a gátlásosság miatt sosem tudtam igazán tenni a céljaimért. Sokan mondják hogy nem lehet megélni Magyarországon, nos valahogy én sosem tudtam ezzel egyetérteni annak ellenére sem, hogy sosem voltunk egy tehetős család, leginkább hónapról hónapra éltünk. Nem voltak álmaim, hogy tűzoltó leszek s katona, leginkább a puszta szerencsének köszönhetem, hogy megtaláltam a hivatásom mely az építőiparban keresendő. Villanyszerelő vagyok napi 10 órás műszakban Pesten Székesfehérvári lakosként. Szeretnék egyszer villanyszerelő vállalkozást, de ahogy közeledik a cél egyre nyilvánvalóbb, hogy a szabadság mind pénzben mind időben nem az építőiparban fogom megtalálni hanem valami tejesen másban.